Szent Pál missziós útjai
AZ ELSŐ MISSZIÓS ÚT 1. Utazási körülmények az ókori keleten Pál maga így számol be útjairól a 2Kor-ban: Sokszor voltam vándorúton. Veszélyben forogtam folyóvizeken, veszélyben rablók miatt, veszélyben népem körében, veszélyben a pogányok között; veszélyben a városokban, veszélyben a pusztaságban; veszélyben tengeren, veszélyben az áltestvérek között. Pál nem túloz. Az ókori keletnek jó úthálózat a volt – gondoljunk csak az egész Római Birodalmat behálózó kövezett utakra –, de ez nem tette biztonságosabbá az utazást. A közbiztonság rendkívül rossz volt. Az utazó bármikor számíthatott arra, hogy rablók kezébe kerül, ezért nem volt célszerű egyedül utazni. Pál is mindig vitt magával valakit, legtöbbször több segítőtársat is. Az utazók legtöbbször karavánokhoz csatlakoztak , hogy a nagyobb számú csoportban jobban védve legyenek a rablóktól. A fogadók sem voltak biztonságosak. A római utak mentén kb. 35 km-re követték egymást. A vendégfogadó épülete egy udvart vett körül, hár...