Szent Pál élete

 

Szent pál élete

1. TARSZOSZTÓL A MEGTÉRÉSIG

1. Források Pál életéről

Pál apostol életéről két forrás áll rendelkezésünkre. Az első Pál levelei. Az apostol ismételten hivatkozik életének eseményeire a levelekben, ez nagy segítség az események hiteles rekonstruálásban. A nehézség viszont az, hogy a levelekből nem építhető fel az egész életút, csak részletek állnak rendelkezésünkre, sok a hiányzó láncszem. Ezeket a hiányokat az ApCsel segítségével próbáljuk meg kiegészíteni. Lukács beszámolója Pál damaszkuszi útjától római fogságáig kíséri el az apostolt. Életének vége így bizonytalanságban marad. Csak a hagyományból tudjuk, hogy Néró császár keresztényüldözése idején halt vértanúhalált Rómában 63 és 67 között.

2. A születéstől a megtérésig

Szent Pál a kisázsiai Tarszosz városában született. A város a Földközi-tenger partján feküdt. Gazdag kereskedő város volt, ahol zsidók is éltek. Saját egyetemmel rendelkezett, ahol Pál elsajátíthatta azt a retorikai tudást, amelyet a levelekben megcsodálhatunk. Megtérése előtt Saulnak hívták, mint a zsidók első királyát. Megtérése után a Pál, Paulosz, azaz „kicsi” nevet kapta, talán alacsony termete miatt. Leveleinek elején már ezen az új néven mutatkozott be. Szülei jómódúak lehettek. Egyrészt Pál római polgárjogot örökölt tőlük, másrészt a tarszoszi egyetem után fiukat Jeruzsálembe küldték tanulni. Pál maga úgy mondja, hogy „Gamáliel lábainál” tanult. Gamáliel a kor híres és bölcs rabbija volt, akinek egy bölcs döntéséről az ApCsel is beszámol. Jeruzsálemben elsajátította a farizeusi hagyományokat. Ezenkívül a sátorkészítéshez is értett. Missziós útjai során, ha szegényebb volt a keresztény közösség, ezzel kereste meg a kenyerét.

Pál jellemét a buzgóság, sőt fanatikusság jellemezte abban, aminek igazáról meg volt győződve. Először a farizeusi hagyományokban volt buzgó, majd megtérése után Jézus hirdetésében. A Gal-ban így jellemzi saját magát: Hallottátok ugye, hogy viselkedtem egykor a zsidó vallásban: könyörtelenül üldöztem Isten egyházát és pusztulására törtem. A zsidó vallásban fölülmúltam számos fajtámbeli kortársamat, mert szerfölött buzgólkodtam atyáim hagyományának érdekében.

Pál nőtlen volt, és ezt az életformát ajánlotta a korintusiaknak is. Ez ellentétben állt a zsidó és a farizeusi hagyománnyal, amely nagyon komolyan vette a Teremtés könyvének felszólítását: „szaporodjatok és sokasodjatok”, és gyakorlatilag kötelezővé tette a családalapítást. Pál azért ajánlja a nőtlen életformát, mert annak, aki házas, élete párjára és családjára is gondot kell viselnie, a nőtlen viszont megteheti, hogy csak Istennel törődik.

3. Megtérése (ApCsel 9,1–19)

Saul buzgó farizeus volt, aki kimondottan a keresztényeket tekintette fő ellenfelének. Az ApCsel szerint jelen volt Szent István első vértanú megkövezésénél, ahol buzgón vigyázott a megkövezők ruháira. Megint csak az ApCsel szerint azért ment Damaszkuszba a Szanhedrin megbízásával, hogy rabláncra fűzze az ott talált keresztényeket. Nem valószínű, hogy a főtanács erre felhatalmazhatta volna, de heves természetéből adódóan elképzelhető, hogyha joga lett volna rá, ezt tette volna a legszívesebben. Felhatalmazása valószínű arra volt, hogy a kialakulóban lévő damaszkuszi keresztény közösségből visszatérítse a kereszténnyé lett zsidókat. Damaszkusz erősen hellenizálódott pogány város volt, ahol azonban jelentős számú zsidó élt. Közülük kerülhettek ki az első keresztények.

Damaszkusz közelébe érve látomásban volt része. Jézus jelent meg neki, és azt kérdezte tőle: Miért üldözöl engem? Jézus tehát azonosította magát a keresztényekkel: amikor a keresztényeket üldözik, Jézust üldözik. Saul külsőleg megvakult, de új látást kapott a hit által, és rájött, hogy igazából eddig volt vak. Damaszkuszban egy Ananiás nevű keresztény megkeresztelte.

Pál látomása a feltámadt Jézussal való találkozás. Leveleiben többször is utal rá, hogy apostoli küldetését nem az apostoloktól kapta, hanem közvetlenül, magától Jézustól: Jézus feltámadása után megjelent Péternek, aztán a tizenkettőnek. Majd egyszerre több, mint ötszáz testvérnek. Aztán Jakabnak jelent meg, majd valamennyi apostolnak. Mindnyájuk után pedig nekem is megjelent, mint olyannak, aki akkor született meg, amikor senkise várta (1Kor 15,6-8). Pál látomása tehát igazából a feltámadt Jézussal való találkozások sorába illeszkedik.

 4. Damaszkuszban

Pál három évet töltött Damaszkuszban. Itt ugyanolyan hévvel látott Jézus hirdetéséhez, mint ahogy eddig üldözte. Leveleiben említést tesz egy arábiai misszióról is, amelyről azonban semmit sem tudunk. Valószínű, hogy rövid ideig tartott, és nem volt sikeres. Utána visszatért Damaszkuszba. Egy idő után azonban az itteni zsidók az életére törtek. Aretász király helytartója őriztette miatta a várost, a keresztények azonban éjszaka kosárban leengedték a városfalon kívülre, és így sikerült megszöknie.

Ekkor Jeruzsálembe ment, ahol találkozott Péterrel és Jakabbal. Tizenöt napot töltött velük, a júdeai igehirdetésben nem vett részt. Ez a tizenöt nap valószínűleg azért volt fontos számára, hogy igehirdetését az apostolok áldásával végezhesse, illetve hogy olyan emberekkel találkozzék, akik személyesen ismerték Jézust földi élete során. Pál ezután visszatért szülővárosába Tarszoszba.

5. Szent Pál életműve

Szent Pál életművének jelentősége a kereszténységre nézve felbecsülhetetlen. Le­veleit, amelyeket konkrét egyházközségeknek írt konkrét ügyben, hamarosan összegyűjtötték, és minden egyházban olvasták. Sőt hamarosan Pál leveleinek mintájára tanítványai újabb leveleket készítettek (pl. Ef, 1Tim, Tit). A sors fintora, hogy Pál életének legnagyobb küzdelme, amelyet Jakab híveivel folytatott a mózesi törvény megtartásáról nagyon gyorsan a süllyesztőbe került. A kereszténység rendkívül gyorsan terjedt a pogányok között. A zsidókeresztények először elenyésző kisebbséggé lettek, majd a második zsidó háborút (Kr. u. 135) követő szét­szóratás miatt megszűntek létezni. Pál levelei azonban, amelyek örök időkre szóló tanítást és Jézus művének maradandó értelmezését adják, fennmaradtak az Egyházban.